EXPLORED: Feltöltés

Ezt a képet (mind a legtöbb sikerültebbet) a totális véletlen szülte. Az esti futásom után, szokásomtól eltérően, nem mentem el azonnal mosakodni. Fene se tudja, hogy miért, de előbb még le szerettem volna tölteni az órám által rögzített útvonalat a számítógépemre. Mivel ez egy viszonylag hosszadalmas folyamat (1 óra 20 percet futottam, ami kb. 5 perc alatt csurog át a gépemre), így felbontottam egy kis üveges barna sört, hogy addig se haljak szomjan.

UploadingSony DSC-RX10

Oda sem figyelve tettem az órám és a söröspoharam a számítógépasztalra, kialakítva a fenti “kompozíciót”. Két okból találtam ezt az elrendezést viccesnek. Hihetetlen hosszú vita folyik a futós fórumokon a legjobb, leghatékonyabb, legegészségesebb futási utáni sportital mibenlétével kapcsolatban. Így ez egyfelől az én állásfoglalásom e témában. Másfelől pedig alapvetően humorosnak éreztem egy sporteszköz és az alkohol közti enyhe ellentmondást.

Hát ennyi. Nem hittem, hogy ilyen sokan megértik majd, sőt, jónak találják.

Posted in Explored! | Leave a comment

EXPLORED: Fák a ködben

Szombat délelőtt egy hosszabb, huszonöt kilométeres, terepfutásra indultam Ómassáról. Mint szinte minden nagyobb és új körön, most is volt nálam fényképezőgép – feleségem kicsi Canon IXUS100IS zsebgépe. Nem az a kimondott outdoor kamera, de úgy vagyok vele, hogy amíg bírja, kár másikat venni.

A kép kicsivel Bánkút előtt készült. Ott, ahol az S- ösvény kb. vízszintesre vált, hogy aztán egy rövid lejtővel bevigyen a bánkúti turistaszállóhoz.

Trees in the fogCanon IXUS100 IS

Jó nagy volt a köd. :) Több kép erről az útról (bár elég vackok) itt.

Posted in Explored! | 3 Comments

A ló másik oldala

Volt időm kicsit merengeni a blogom sorsán, és úgy gondolom, tudom, hogy hogyan tovább. Hülyeség lenne lehúzni a klotyón az egészet, hiszen rengeteg energiát öltem az itt (és a régebbi oldalamon) lévő írásaimba. Szintén nem szeretném elveszíteni az elsődleges online elérhetőségemként működő, admin@miklosrabi.com címemet. Ezzel vagyok beregisztrálva kb. mindenhová.

Szóval a blog elérhető marad, írni viszont nem nagyon fogok rá. Két olyan “sorozat” van, amihez kapcsolódóan biztosan lesznek néha-néha új bejegyzések. Fogok írni azokról a képekről, amik bekerültek a Flickr Explore-ba, illetve az utazásaimról, legyenek bár üzleti vagy magán utak.

Technikai jellegű írások viszont nem lesznek, ebben egészen biztos vagyok. Valahogy nem érzek már rá késztetést, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Mivel ezt az egészet főként önmagam szórakoztatására csináltam, így ha már nem okoz örömet, akkor nincs is okom folytatni.

Vicces volt olvasni az “Elmúlt” posztomra írt válaszaitokat. Meglepő, hogy milyen sokan nem voltak képesek értelmezni pár egyszerű tőmondatot. Úgyhogy csakis az ő kedvükért, még egyszerűbb formába öntöm, hogy mi változott és mi nem:

  • továbbra is fogok fotózni (követheted a Flickr-en, vagy itt jobbra)
  • továbbra is fényképezőgéppel fogok fotózni, épp olyannal, amilyen tetszik (jelenleg épp hármat használok)
  • nem nagyon van kedvem írni a fotózásról, elmúlt a motiváció
  • nem akarok semmit alárendelni a fotózásnak; ha belefér, belefér, ha nem, hát nem

Remélem, ez így érthetőbb. :)

 

Posted in Szolgálati közlemény | 1 Comment

Elmúlt

Mivel már egy ideje nem használtam, így megszabadultam a teljes DSLR cuccomtól. A jelenlegi “felszerelésem” így most aztán igazán egyszerű lett. Egy fix objektíves kompakt, és kész.

Ilyen-olyan formában, de több mint harminc éve fotózok. Rengeteg mindenben mulasztottam el részt venni csak azért, hogy helyette inkább lefényképezhessem. Ennek most vége. Az élmények fontosabbak, mint a megörökítésük. Nem szeretném az életem elkövetkezendő legérdekesebb pillanatait is egy keresőn vagy épp egy LCD kijelzőn keresztül nézni. Megélni akarom őket. És persze lesz nálam fényképezőgép, ki tudja, talán egyszer még DSLR is, de többé nem akarok semmit alárendelni annak, hogy digitális hulladékot gyártsak.

Egy szó mint száz, a fényképezés megszűnt az életem egyik (sőt, ezidáig gyakran “a”) legfontosabb részének lenni, bár fotózni továbbra is fogok.

Hogy mi lesz a bloggal? Jó kérdés… Új cikkeket nincs kedvem írni, nem is lenne miről, hiszen már jóideje nem a fotózáson jár az agyam. Egy-két hónapon át még fizetem a havi bérleti díjjat, de valószínűleg jövő tavaszig lelövöm az egészet.

Szóval használd ki az időt, és olvass el mindent, ami érdekel! Az írásaim többségével még én magam is egyetértek. :)

Posted in Szolgálati közlemény | 35 Comments

RICOH GR

Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben is írtam, az optikailag remek (de sajnos hatalmas) 16-35/4G eladása után úgy döntöttem, hogy két vágyamat egyetlen csapással elégítem ki. Így lett fix nagylátószögű objektívem és kompakt zsebgépem egyszerre, a RICOH GR formájában.

Nem tartozik szigorúan véve a tárgyhoz, de gyorsan elmondanám, hogy a megvétele után kb. két héttel már a fejemet vertem a falba. Nem azért, mintha bármi gond lenne a géppel. Nincs. A gond az, hogy akkortájt mutatta be a Nikon az AW1-et, amivel a kettő helyett egyenesen három legyet is lecsaphattam volna. Ez ugyanis a fenti két funkción túl, még ideális outdoor gép is lett volna, hosszabb futásokhoz, teljesítménytúrákhoz, illetve a jövő tervezett magashegyi kalandokhoz.

CloudsRICOH GR

 

Felépítés

Kicsi, könnyű, de masszív ház, rengeteg gombbal és egyéb bizgentyűvel. A gépet annyira sokoldalúan lehet testreszabni, hogy talán nincs is értelme a kezelhetőséget mélyebben kielemezni. A lényeg, hogy félautomata módokban (Av, Tv) az állítható paraméter mindig az elülső tárcsán van, míg a hátsó pöcögtetős karral lehet állítani egy sor egyéb paramétert, amit csak hozzá rendelünk. A expozíció korrekció dedikált gombokat kapott a gép hátuljának jobb felső sarkában.

Talán ez a két gomb az egyetlen, amivel bajom van. Az elhelyezkedésük és a puha kezelhetőségük miatt könnyű véletlenül megnyomni őket. Persze ezt nem lehet nem észrevenni, mivel ilyenkor azonnal megjelenik az LCD bal szélén egy skála, illetve a kép alján egy hisztogram.

Az aprócska markolat bár nem tűnik komolynak, de a gép kis súlya miatt több mint elég ahhoz, hogy egy kézzel tartsam és kezeljem.

A dobozban nincs töltő, csak egy USB kimenetes táp és a megfelelő kábel. Az akkut a gépben kell tölteni, ami egy elég béna megoldás, főleg, ha több akku esetén. Szerencsére az eBay-ről pillanatok alatt beszerezhető normális, külső töltő.

SunshineRICOH GR

 

Képminőség

Röviden: döbbenetes. Hogy őszinte legyek én nem nagyon hittem ebben az egész AA-szűrő nélküli dologban, de most már hiszek. Soha, egyetlen gépem sem volt ilyen éles 100%-ra nagyítva. Soha. Egyetlen egy sem.

McCRICOH GR

Az objektív gyakorlatilag hibátlan. Bár némi egészen enyhe kromatikus aberráció megfigyelhető a képszéleken, de ez RAW konvertálás közben pikk-pakk megoldható. A sarkok nem sötétednek, az egyenesek egyenesek maradnak. Hogy ezt a tökéletességet az objektív egyedül, vagy szoftveres segítséggel éri-e el, azt nem tudom, de nem is érdekel. A végeredmény szempontjából (ebben az esetben legalábbis) lényegtelen.

Persze nincs hibátlan fényképezőgép, és a RICOH GR sem az. A szenzor már iso400 környékén láthatóan zajosodik, sőt, már alap érzékenységen is (iso100) felfedezhető némi zaj, főként a kék csatornán. Mivel az objektív (fix létére) nem túl fényerős (f/2.8) és a gépbe nem került stabilizátor, így sötét szitukban csak akkor használható, ha nem zavar, hogy a végeredmény zajosabb lehet annál, mint amint 2013-ban elvárnánk egy APS-C szenzortól.

My UniverseRICOH GR

Jó hír viszont, hogy a RAW képek nagyon szépen elviselik az egészen komoly beavatkozásokat is. Bátran lehet digitális átmenetes szűrőzni, kontrasztos FF-é konvertálni, a kép nem esik szét.

Nose touchers

RICOH GR

 Karakteres színei vannak, és a csatornák csak nagyon ritkán égnek be. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a gép alapvetően alulexponál az én ízlésemhez képest. Szinte mindig adok hozzá némi pozitív expozíció korrekciót.

Az AA-szűrő hiánya okoz némi lépcsősödést a képen ferdén futó vonalakon, de a jelenség nem túl erős és nem is túl zavaró.

 

AF

Az AF gyors. Nem OM-D gyors, de gyors. Van viszont egy piszkos kis trükk, amivel beelőz mindenkit. Ez pedig nem más, mint az ezer éves fix fókusz használata. Hiszen a leggyorsabb fókuszálás az, ha nincs is fókuszálás.

Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy megadhatom, hogy amennyiben azonnal tövig nyomom az expo gombot, akkor mekkora legyen a fókusztávolság. Mindezt úgy tehetem meg, hogy közben a tárgytávolság skálán látszik a mélységélesség is, a beállított rekesznek megfelelően. Én leginkább 1.5m-en tartom ezt az értéket. Ez szinte végtelen mélységélességet ad f/8-as rekesznél. Mindezt kombinálva az automatikus érzékenység állítással olyan gépet kapunk, amivel tényleg már “csak” ott kell lenni.

In the airRICOH GR

Az AF akár teljesen ki is kapcsolható, és olyankor a gép mindig a fent leírt módon működik.

 

LCD

Az LCD képe nagyon szép és kontrasztos, olyannyira, hogy ezt még a feleségem is megjegyezte, pedig neki aztán tényleg nincs szeme az ilyesmihez. Polarizált lencsés napszemüvegben is látható marad.

 

Használat közben

Az idejét sem tudom, hogy mikor mentem el valahová csak azért, hogy fotózzak. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mivel az olyan esetekben, amikor nem kimondottan fotózni megyek, a fényképezőgép útban van. Mindegy hogy mekkora, mindegy hogy milyen nehéz, útban van, és kész. Ebben a pici RICOH-ban azt szeretem, hogy szinte észrevehetetlen. Belefér a pulcsim zsebébe, vagy egy apró tokban az övemre tehetem, és kész. Nincs táska, nincs nyakpánt, nincs semmi extra. Élem az életem, és ha látok valami érdekeset, akkor katt! és már megyek is tovább. Nem nézek ki fotósnak, még ha az agyam egy apró tekervénye folyamatosan “A” képet keresi is.

És ez jó! Jó, mert nem csak hogy nem nézek ki fotósnak, de nem is látszom annak. Rám se bagóznak az utcán. Simán készíthetek képeket akár egy méternyire is valaki arcától, az észre sem vesz.

Pig FestRICOH GR

Mindebben persze sokat segít, hogy a gépnek gyakorlatilag nincs hangja. Ennek oka a központi zár, ami a redőnyzárakhoz képest sokkal finomabban, csendesebben jár. Sajnos van egy negatív tulajdonsága is. A maximális zársebesség függ a beállított rekesztől. Utóbbi minél szűkebb, annál rövidebb az előbbi.

Itt jön jól a beépített ND szűrő, amit ügyesen hozzárendelhetünk valamelyik funkció gombhoz, és kész. Vagy épp beállíthatjuk automatikus működésűre is.

 

Egyéb

Mint minden modern digitális fényképezőgépnek, ennek is van egy kazalnyi “extra” funkciója. Természetesen lehet vele videót rögzíteni, de ez nem érdekel. Egyetlen gombnyomással átválthatok 35mm-nek megfelelő látószögre (sima képkivágás csak, természetesen). Erről azt hittem, hogy majd használni fogom, de nem, soha nem használom. Tud időzített képekből csillagnyomos képet összefűzni, amit biztosan ki fogok majd próbálni. Van benne digitális horizont, két tengelyes.

Ha csak RAW képeket készítek, akkor visszajátszáskor nem lehet normális belenagyítani. Ez eleinte nagyon zavart, de azóta leszoktam róla, hogy visszanézegessem a képeimet. És persze nincs benne kereső. Semmilyen. Optikait persze tehetünk a vakupapucsba (van gyári is, de olcsóbb szerezni egy használtat az eBay-ről), de EVF-et nem csatlakoztathatunk hozzá. Meglepően jól elvagyok a hátsó LCD-vel, de azért sokkal boldogabb lennék, ha mondjuk a vaku helyére egy egyszerű átnézeti kereső került volna. Ha nagyon cifrázni akarnák, akkor mondjuk a tárgytávolságtól függő képkerettel. Fantasztikus lenne!

WhirligigRICOH GR

 

Összefoglalás

Mióta megvettem, csak a futós blogom termékfotóihoz vettem elő a D600-at. Ha lenne belőle egy normál látószögű verzió is, akkor gondolkodás nélkül el is adnám. Azonnal. Máshogy, de számomra kb. azonosan jó képminőség, miközben elfér a farmerem hátsó zsebében? Hol lehet fizetni?

Persze ez nagy valószínűséggel soha sem fog megtörténni. A 28mm-es látószög pont ugyanannyira része a GR vonalnak, mint a markolat egyedi formája.

A Pentax (a RICOH márka tulajdonosa) valami egészen elképesztőt hozott össze ebben a kis gépben. Talán ez az első olyan valóban kompakt fényképezőgép (és a Nikon A), ami valóban hozza a tükörreflexesek képminőségét.

Persze mindennek ára van, jelen esetben ez két belépőszintű DSLR-t jelent, ami nem kevés pénz. Megér ennyit? Nekem meg! Az, hogy szó szerint mindig mindenhová vihetem, új kapukat nyitott meg előttem. Amatőr fényképész lehetek akkor is, ha csak a gyerekekkel megyek a játszótérre, vagy amikor épp felszívok némi koffeint egy gyorsétteremben. Persze apró gépecskék eddig is léteztek, de olyan, ami ilyen képminőséget nyújt, ennyire átgondolt kezelőfelülettel, aligha. Nekem ez egy új világ egy csomó új lehetőséggel. Miközben az utóbbi időben egyre kevésbé érzem magam fényképésznek, ezzel a kis bütyökkel a fényképészet mégis mindenhová elkísér.

Posted in Fényképezőgép, Pentax | 28 Comments

Kettőt egy csapásra!

Végülis úgy döntöttem, hogy nincs nekem szükségem a hatalmas 16-35/4G-re. Optikailag semmi bajom nem volt vele, sőt, kimondottan tetszett, viszont túl nagynak és nehéznek találtam a hétköznapokra. Így aztán eladtam.

Úgy voltam először, hogy veszek egy 28/1.8G objektívet és egy Olympus TG-2-t. Előbbit természetesen a nagylátószögű témákra, utóbbit hétköznapi és futós fényképezőgépnek. Aztán gondoltam egy nagyot, és a kettő helyett megvettem a Pentax legújabb apróságát, az APS-C szenzoros RICOH GR-t. Nagyon apró, nagyon könnyű, és fix. (ekv.) 28mm-es az objektívje. Az első két nap képei nagyon meggyőzőek, eddig roppant elégedett vagyok a döntésemmel.

My Universe

RICOH GR

Igyekszem sokat használni a következő napokban (sajnos most nem utazom sehová, így csak a környéken), és mielőbb leírni a véleményem.

Posted in Fényképezőgép, Pentax | 10 Comments

Futós blogot növesztettem

Ha sikerült ügyesen beállítanom a késleltetett posztolást és az időzónákat, akkor mire ez a bejegyzés megjelenik a www.miklosrabi-com-on, már elérhető lesz új futós blogom! Itt ni!

miki

Cipők és rendezvények, kütyük és kalandok! Szigorúan szubjektíven. Csakis saját felelősségre…

Posted in Szolgálati közlemény | 2 Comments

EXPLORED: FRA

Talán ez a mostani rövid üzleti utam az első, ahová egyáltalán nem hoztam magammal fényképezőgépet. Egyrészt nem leszek kint sokáig, mindössze kedd déltől péntek hajnalig. Másrészt, bár szeretek a reptereken fotózni, ezúttal kimondottan gyors átszállásaim vannak, nincs idő nézelődni, fotózni. Harmadrészt pedig, nos, szép futóidő van Bjerringbroban, fotózható téma pedig semmi. Szóval a gép otthon maradt.

FRA

iPad

Természetesen már az odaúton, Frankfurtban megbántam. Kiderült, hogy az érkezési és az indulási kapuk csak pár percre vannak egymástól, így a rendelkezésemre álló egy óra nem is annyira rövid. Kezdetnek láttam két Airbus A380-800-as gépet egymás mellett, miközben mögöttük elgurult egy Boeing 747. Történelmi pillanat, ha érted, hogy miről beszélek… Aztán mikor megláttam ezt a magányosan üldögélő hölgyet, már a fejemet vertem volna a falba. Valamit tennem kellett! Szépen leraktam a laptop táskám, kivettem az iPad-em, ami még mindig jobb fényképezőgép, mint a Blackberry telefonom, felé fordultam, és katt. Fogalmam sincs, hogy tudta-e, hogy mit csinálok.

A billundi járat indulása előtt még arra is volt időm, hogy a képet a kedvenc és egyetlen képszerkesztő programommal (Snapseed) feldolgozzam. Feltölteni a reptéren már nem tudtam, regisztrálni kellett volna az ingyenes WiFi-hez, így ezzel vártam, míg a szállásomra érek.

Egyébként tényleg jó futóidő van.

Posted in Explored! | Leave a comment

Utazás: Biograd, Horvátország

Gyerekkoromban, még jóval a rendszerváltás előtt, meglepően sokat jártunk tengerpart mellé nyaralni. Apám “maszek” fuvaros volt, viszonylag jól ment neki a szekér, valszeg ezért tehettük meg. Jellemzően Olaszországba jártunk, Jesolo környékére, de voltunk Bulgáriában is, valahol Varna mellett. Bár tetszett a tenger, de sosem nyűgözött le igazán. Olyan volt mint a Balaton, csak nagyobb és sós. Aztán mikor tizennégy lettem, elmentünk Jugoszláviába (bizony, olyan régen voltam tizennégy), Murter szigetére. Ott minden más volt. A sziget tenger felöli oldalán valami egészen csodálatos volt a tenger. Sziklas part, kristálytiszta víz, tele élettel. Rákok, tengeriuborkák, csikóhalak, tűhalak, és ki tudja még mi minden. Csak enni és aludni jöttem ki a vízből. Emlékszem, egyszer láttam egy polipot is, és baromira megijedtem, ahogy a nagy szemeivel egyszer csak rámnézett egy valami, amit korábban kőnek hittem.

Ott és akkor beleszerettem a tengerbe és Horvátországba.

Annyira tehát nem meglepő, hogy immáron zsinórban harmadik éve járunk vissza a családommal Horvátországba nyaralni. Persze mindig máshová. Az első kettő alkalom hozta is azt, amit vártam: szép és élettel teli vizet, nyugis, csendes partot. Idén ez egy kicsit másként alakult.

Crowded beach

Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G

Utazás előtt nem volt túl sok időm, ezért történhetett meg, hogy csak azokra az információkra hagyatkoztam a foglaláskor, amit az utazási iroda weblapján találtam. Családbarát. Játszótér. Tradícionális. Kicsi. Remek! Foglal, fizet.

Hát… Egy olyan kempingbe keveredtünk (a tavalyi ár másfélszereséért), ahol kb. ezer sátorhely volt, nagyjából száz méternyi, két méter széles part (a fenti kép már nem a kemping partját mutatja, de a zsúfoltság azonos mértékű), és ahol pirkadatig üvöltött a zene legalább három étteremből, bárból. Mondanom sem kell, hogy a tenger gyakorlatilag halott volt. Pár egyszerű haltól és a mindenhol megtalálható remeterákoktól eltekintve nem igen volt benne élet.

Az első pár nap során folyamatosan azt mondogattuk, hogy majd holnap reggel hazamegyünk. Aztán valahogy sosem indultunk el. Eltartott pár napig, míg rájöttünk, hogy bár ez kétségtelenül nem az, amire számítottunk, de ha úgy fogjuk fel, hogy ez most nagyjából olyan hely, mint mondjuk Siófok, akkor nem is annyira rossz.

Dog

Nikon D600 + Nikon AF-S Nikkor 50/1.8G

Így aztán, bár napjában kétszer lementünk fürdeni a tengerhez, többnyire inkább csak  sétáltunk, illetve játszottunk a sátornál a gyerekekkel. Én szinte minden nap el tudtam menni futni. Már a harmadik napon találtam egy hosszú kavicsos utat, így nem kellett a városban szenvednem.

Az útra csak a kis 50/1.8G objektívemet vittem magammal, és nem is hiányzott semmi más. Úgy tűnik, hogy kis kerülővel bár, de lassan mégiscsak elértem az egy objektíves rendszert. Ha a nyaralásnak más haszna nem is igen volt, de legalább azt el tudtam végre dönteni, hogy most egy darabig csak ezt fogom használni.

Posted in Utazás | 10 Comments

Ne utáld a neppert!

Van pár srác, aki használt fotós cuccokkal üzérkedik, őket hívja a netes fotós közösség neppernek. Soha semmilyen kérdésben nem volt még akkora összhang a fórum-huszárok között, mint abban, hogy a nepperek azok valami rettentően utálatos fajzatok, talán még Ken Rockwell-nél is rosszabbak. Szidják is őket rendesen… Szerintem ez nettó ostobaság, megspékelve némi sárgás-zöldes, nyálkás irigységgel. Valószínűleg az fáj a nagytiszteletű kollégáknak a leginkább, hogy ezek az emberek nem átallanak pénzt keresni azokon a vackokon, amikre ők annyira vágynak. Vagy amiket épp eladni igyekeznek. Valami ősi, kommunista reflex lehet az, ami mélyen elutasít minden olyan tevékenységet, ami profitszerzésre irányul. Főként, ha ez kereskedelem, hiszen az még csak nem is termel értéket, csupán megsarcolja a szegényszerencsétlencsóró fotóst, akit még az ág is húz. Hisz’ semmi olyat nem tesz, ami nélküle ne működne, simán ki lehetne hagyni a tranzakcióból! Igaz? Persze, hogy igaz! Lehetnél te is a saját neppered, ha:

  • Hajlandó lennél néha komplett felszereléseket vásárolni a jobb ár érdekében, tudva, hogy az unalmasabb (nehezebben eladható) darabokban akár hónapokig áll majd a pénzed. Ahelyett, hogy a bankban állna, és kamatozna.
  • Ha beszélnél angolul és/vagy németül, lenne eBay és PayPal regisztrációd, valamint vállalnád a nagy távolságokból, látatlanban történő vásárlás összes kockázatát.
  • Ha lenne annyi pénzed, hogy azonnal lecsaphass a jobb fogásokra.
  • Ha nem akarnál mindent azonnal (tehát nyomott áron) eladni, hanem lenne lehetőséget kivárni azt a vevőt, aki valóban hajlandó megfizetni a portéka árát.
  • Ha lenne bátorságod merészen alkudni vásárláskor, és szigorúan nemet mondani a vevőid hasonló próbálkozásaira.
  • Ha el tudnád fogadni, hogy az üzletmenet része az is, ha néha rajtavesztesz.
  • Ha lenne annyi időd, hogy folyamatosan az on-line és off-line hirdetéseket böngészd.

Ha ez, a teljesség igénye nélkül készült felsorolás sem elég, akkor van egy szomorú hírem: a nepperek részei a világ jelenlegi működésének. Ha nem is veszel tőlük használt objektívet vagy vakut, abban biztos vagyok, hogy kenyeret, húst vagy épp alsógatyát igen. Amíg egy kereskedő tisztességes, addig a tevékenysége nem csak hogy áldásos, de kimondottan szükséges is. Ugyanis rajta keresztül, egy remélhetőleg fair százalékért cserébe, elkerülheted a néha-néha törvényszerűen bekövetkező jókora és fájdalmas buktákat.

Posted in Stb. | 9 Comments