Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL

Szeretem a Voigtlander objektíveket. Két típust használtam huzamosabb időn keresztül, és kettő másikat próbálgathattam párszor. Mindegyik kicsi volt, remek felépítésű és egészen elképesztő hátteret tudtak rittyenteni a témáim mögé.

Felépítés

Ez makró objektív viszont nem pont ilyen. Hatalmas, nehéz, és csak jó közepes felépítésű. A tubus három részből áll, mind a három fém. Az illeszkedésük viszont nem tökéletes. Van egy kis kotyogása az egésznek, ami nem is lenne olyan nagy baj, a műanyag objektívek rosszabbak. Nagyobb hiba, hogy a hátsó tubus szekción keresztül működtetett fókuszálásnak van egy kis holtjátéka. Nem tudom, hogy ez kopás, vagy típushiba, de meglehetősen zavaró.

Mivel az objektív nagy és fém, így kimondottan nehéz (780g). Ennek ellenére nincs rajta állvány gyűrű, ami szerintem minden makró objektívnek alapvető kiegészítője kellene hogy legyen. Hogy miért, azt már korábban leírtam itt.

Közvetlenül a rekeszgyűrű után jócskán kiszélesedik az objektív, így (főleg kesztyűben) kicsit nehéz elérni és tekerni.

A szűrőmenet 58mm-es, fém, és nem forog. Az objektív tartozéka még egy nagyon masszív, négyszögletes fém napellenző is, ami bajonett csatlakozással illeszkedik az objektív elejére.

Fókuszálás

A fókuszálás kézzel történik, és sajnos nem olyan puhán, mint a többi általam próbált Voigtlander objektív esetében. A tubus hátsó, legnagyobb eleme együtt forog a fókuszgyűrűvel, ami egyébként recézett és fém, viszont túl közel van a vázhoz, és nem is igazán széles. A tárgytávolság skála e mögött a gyűrű mögött látható, és mivel nagyjából másfél fordulat kell, hogy végtelen állásból 1:1-ig tekerjünk, így a számok két sorban helyezkednek el. Van a középső tubus elemen egy piros csík. Ha az előbukkan, akkor onnantól a piros számokat kell figyelni.

Kompatibilitás

A Nikon változat a gyári nevezéktan szerint AI-S típusú, tehát a rekeszt az objektív rekeszgyűrűjével kell állítanunk, és az objektív képes a teljes nyíláshoz viszonyított relatív fényerőt átadni a fényképezőgép felé. Ha szeretnénk a valós rekeszértéket és fókuszhosszt az EXIF-ben viszontlátni, akkor ezt be kell állítsuk a gépváz Non-CPU lens data menüpontjában. Sajnos 125mm-es állás nincs, én a 135mm-t választottam helyette.

Ha a kezdő rekeszértéket beállítjuk, akkor tökéletesen működik a mátrix fénymérés is.

Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL (panoráma kép 6 fotóból)

Rajz

Szerencsére ez az objektív tipikus APO-Lanthar! Éles, gyakorlatilag minden rekeszen, és a hátteret valóban gyönyörűen, lágyan keni el. Pont úgy, mint távmérős kistestvére, a 90/3.5. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor talán annyit mondanék, hogy a képszéleken a maximális élesség eléréséhez nagyjából egy fényértéket kell szűkíteni a rekeszen. Ráadásul ezt a remek élességet minden tárgytávolságon hozza, nem csak makró tartományban.

Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL

Kismértékben megfigyelhetünk mind laterális, mind longitudinális kromatikus aberrációt, de a helyzet egyáltalán nem vészes. Szoftveres javítás nélkül is könnyű átsiklani felette.

Teljes nyíláson egy kicsit alacsonyabb a kontraszt, mint néhány rekeszértékkel szűkebben, de ez többnyire jól is áll azoknak a témáknak, amiket így érdemes fotózni.

Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL

Ahogyan a fenti képen is látszik (pedig vágtam kicsit mindkét széléből), a sarkok sötétedése viszonylag jelentős. Persze ez könnyen javítható, ha adott esetben nem állna jól a képnek, illetve pár rekeszértékkel szűkebben el is tűnik magától.

Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL

Az életlen részek ábrázolása példaértékű. Ami különösen meglepő, hogy nem csak a háttér, de még az előtér is szépen, krémesen mosódik el. Igaz ez nyitva, és szűk rekeszen is, amiben sokat segít a kilenc darab lekerekített lamella.

Nikon D600 + Voigtlander Macro APO-Lanthar 125/2.5 SL

Persze ami jó a háttérnek, az nem kedvez a pontszerű fényforrások megjelenítésének. A csillagok nem túl erőteljesek még szűk rekesz mellet sem. Én az egyenes lamellákból felépített rekesz híve vagyok, de azt el kell ismernem, hogy makró (és portré) felvételekhez ez (mármint az íves) a megoldás a kedvezőbb.

Összefoglalás

Ez egy igazán remek optika, egy közepesen jó házban (tételezzük fel, hogy csak ennek a példánynak van holtjátéka). Nem tökéletes, mint ahogy semmi sem az, de a hibái nagyon enyhék, és igen könnyen javíthatóak a feldolgozás során.

Minden szép és jó tehát, egészen addig, míg el nem kezdünk egyet levadászni az eBay-en. Akkor jön a hideg zuhany. Mikor ezeket a sorokat írom, az árak 2450 és 3400 USD között mozognak. Vám és ÁFA nélkül. Természetesen használtan, hisz’ már nem gyártják jó ideje. Hogy ér-e ennyit? Természetesen nem, és nem azért mert rossz. Mivel egyáltalán nem az. (Na jó, azért egy állványgyűrű elférhetett volna még rajta.) Az a rideg valóság, hogy jó makró objektívet, mégpedig igen jót, jobb felépítéssel, autófókusszal, vázról vezérelhető rekesszel, akár optikai stabilizátorral is, sokkal-sokkal olcsóbban kaphatunk. A fenti ársáv aljáért kaphatunk egy új AF micro Nikkor 200/4D IF-ED-t és egy szintén új AF-S Nikkor 85/1.8G-t, hogy portrézni is legyen mivel. Természetesen vannak ennél sokkal visszafogottabb, olcsóbb megoldások is.

Az a helyzet, hogy a makró objektívek többsége igen jó. Az olcsók is, a drágák is. Így aztán egyszerűen nem racionális döntés egy ennyire drága objektívet venni és használni. Már csak azért sem, mivel az árát leginkább az alacsony gyártási darabszám és nem a használati értéke indokolja.

Köszönöm szépen Istvánnak, hogy kipróbálhattam!