Hogyan csináljunk jó képeket? 11.

Amikor fényképet készítünk, akkor valójában a kiszemelt témáról visszaverődő fényt rögzítjük. Éppen ezért, a kép jósága szempontjából alapvető, hogy ez a fény milyen.

Last minute sunshine

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 12/2.0 ED

Szerencsés időzítéssel a legegyszerűbb, legunalmasabb témából is érdekes képet lehet faragni, miközben az izgalmas dolgok is unalmasan, laposan festenek, ha nem megfelelő megvilágítással ábrázoljuk őket.

Nincs persze “jó” vagy “rossz” fény, csak egy adott témához jól, vagy kevésbé jól illő. Amennyire szeretem az erős, lapos, meleg fényt a természetben, ugyan annyira kedvelem a szórt, semleges, homogén megvilágítást portrékhoz.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8

Miközben egy kép minősége leginkább a megvilágítástól függ, erre, természetes fény esetén, semmi ráhatásunk nincs. Így, más megoldás nem lévén, a mai tanács a következő: keresd a fényt, és alkalmazkodj hozzá! Keress olyan témát, ami illik az adott napszakhoz, az adott fényhez, és azt fényképezd. Persze, ha ismered a helyszínt, akkor lehetsz egy kicsit tudatosabb, gondolkodhatsz előre is. De erről már írtam.

Olympus XZ-1

Posted in Hogyan csináljunk jó képeket? | 3 Comments

Amatőrnek lenni jó!

Érdekes megfigyelni, hogy milyen sokan vágynak megélni a fotóikból, fotózásból. Hogy miért hiszi azt valaki, hogy három hónappal az első DSLR gépének megvásárlása után máris készen áll minőségi terméket gyártani, azt én nem értem, de nem is igazán érdekel. Abba is felesleges belemenni, hogy miért nem jó hivatásos fotósnak lenni. Megtették már sokan, nekem pedig nincs tapasztalatom e téren. Azt viszont tudom, hogy miért jó amatőrnek lenni! :)

1.: Azt fényképezhetek, amit csak akarok. Nem kell a megrendelő vagy az ügynökség elvárásaihoz igazodnom. Ha nem tetszik egy téma, egy helyszín, akkor nem megyek oda, és kész. Ha tetszik, akkor pedig boldogan fotózhatom, hiába érdektelen vagy eladhatatlan az eredmény mások szerint. Csak a saját céljaimhoz és elveimhez kell igazodnom.

2.: Én alakíthatom a saját időbeosztásomat. Csak akkor fotózok, ha tényleg kedvem van hozzá, és nem akkor, amikor Gipsz Jakab nősül, vagy cége családi napot tart. Nem akkor, amikor kell. Nincs határidő sem. Akkor dolgozom fel a képeimet, amikor kedvem és időm engedi, nem sürget semmi.

3.: Olyan felszerelést használhatok, ami nekem megfelel. Nem kell csak azért D800-at vennem és cipelnem, mert a stock ügynökségek pár hónap múlva már bottal sem piszkálnák majd meg a kisebb felbontású képeket. Vagy épp ellenkezőleg: vehetek értelmetlenül drága dolgokat, és nem kell a megtérülésüket számolgatnom. ROI=nulla. És? Melyik hobbinak jobb?

4.: Élvezhetem a fotózás minden pillanatát. Nincs rajtam nyomás, hogy elszalasztok valami fontosat, lemaradok valamiről. Nem a képeimtől függ a megélhetésem, így nem történik semmi, ha egy pillanatra megállok pihenni. Vagy egy hónapra.

5.: Nem kell versenyeznem, mert nincs is verseny.

Posted in Stb. | 1 Comment

Képek Krakkóból

Elkészültem a képek feldolgozásával, mind megtekinthető a Flickr-en. Katt ide az első képért! Összesen 36 kép (pont egy tekercs! :) ) sikerült úgy, hogy érdemes legyen megmutatnom. Ez kb. 10%-a annak az állománynak, amit hazahoztam, és még ennél is kisebb része az összes elkészült felvételnek.

Legközelebb április végén utazok, ezúttal nem városba, nem szállodába, hanem sátorral a Triglav Nemzeti Parkba, Szlovéniába. Két éve hazakergetett az eső, remélem, hogy most szép időm lesz!

Posted in Utazás | Leave a comment

JJC ALC-XZ1

Ötletes megoldást választott az Olympus, amikor az XZ-1 objektívsapkájáról döntöttek. Az van ugyanis, hogy az objektív, miközben használati állapotába nő, képes magától lelökni a kupakot, így nem kell a levételével vacakolni.

Persze ettől még útban van. Ha hozzákötöttük a géphez, akkor belóghat az objektív elé, ha pedig nem, akkor elveszhet. Én épp ezért szeretem kompaktok esetében a beépített objektív védőt, mint amilyet például a Canon használ az S100 esetében, de természetesen megértem, hogy ez nagyobb átmérőjű frontlencséknél már nem annyira egyszerű.

Akárhogy is, de itt a megoldás! A kínai JJC cég ALC (Automatic Lens Cap) sorozata, ami igen olcsón kínál gyógyírt a fenti problémára, azon komolyabb kompaktok esetében, amik az XZ-1-hez hasonló módon külső (tehát elveszthető) objektívsapkát használnak.

Az eBay-en beszerezhető.

Posted in Stb. | 2 Comments

Krakkó

Kellemes hosszú hétvégét sikerült eltöltenünk feleségemmel Krakkóban. A város igazán remek: tiszta, csendes és rendezett, az emberek segítőkészek, beszélnek angolul, és még látnivaló is akad rengeteg. Hangulatában kicsit Prágára emlékeztet, de valahogy lassabb és nyugodtabb, kevésbé bulizós. A város tájolása inkább a délutáni fényeknek kedvez, de szerencsére van elég beltéri látnivaló (és kávéház, és étterem és kocsma :) ) a délelőttökre.

St. Bernard's Church

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 12/2.0 ED

A három fix objektívemet vittem (12/2, 25/1.4, 45/1.8), ami tökéletes választás volt, bár a középsőt otthon is hagyhattam volna, viszonylag ritkán használtam. A két Olympus viszont szépen kiegészítette egymást, a nagylátószögű jól jött az épületekhez, belterekhez, míg a tele a portréknál, utcai életképeknél bizonyult (nem túl meglepő módon) hasznosnak.

Panasonic LUMIX DMC-GH2 + Olympus M.Zuiko Digital 45/1.8

Két negatívumot akadt csupán. Egyrészt az út maga. Bármennyire is szép a környék (Miskolcról indultunk, Poprad felé), nem lehet a Tátra havas csúcsaiban gyönyörködni, mivel a szlovák utak pocsék állapotban vannak, nagyon kellett figyelnem, hogy a hatalmas kátyúk ne bontsák le az autó felfüggesztéseit, és ne verjék szét a gumikat. Másrészt az útikönyvek által “kötelezően megtekintendőnek” írt zsidó negyed (a Kazimierz), elég lehangoló és unalmas. Minden csupa graffiti, az utcák és terek pedig tele vannak javarészt izraeli iskolás csoportokkal, akik folyamatosan hangoskodnak, és szeretnek ott lefeküdni, ahol épp elfáradnak. Egyedül az új zsidó temető volt érdekes és persze szomorú.

Mindezek ellenére, melegen ajánlom bárkinek az idei tömérdek hosszú hétvégék egyikére!

(A képeimet folyamatosan töltöm fel a Flickr-re, még kell egy-két nap, mire minddel elkészülök. Itt kezdődik.)

Posted in Utazás | Leave a comment

12mm vs. 14mm (24mm vs. 28mm)

A mondat, mely szerint “nekem szükségem van a 24mm-re”, egyidős az első olyan alap zoomokkal, amelyek már nem 28, hanem 24mm-nél kezdődtek. Rendszertől és szenzor mérettől függetlenül, elhangzott már trillió alkalommal.

Legújabban épp a micro 4/3 háza táján hallani. Eleinte az Olympus 12 vs. Panasonic 14 összehasonlítások, mostanában pedig az Olympus 12-50 zoom kapcsán. A következő két képen jól megfigyelhető a 2mm (micro 4/3 esetében) fókuszhossz eltérés okozta látószög különbség:

A 12mm bemutatására az Olympus 12/2.0 fix objektívet, a 14mm-re pedig a Panasonic 14-140mm zoomot használtam, aminek a kezdő fókuszhossza szinte biztosan nem 14mm. A zoomoknál szokás kicsit csalni “befelé”.

Van különbség? Van. Óriási? Ezt mindenki döntse el maga.

Posted in micro 4/3, Objektív | 7 Comments

ACME MADE Union Photo Messenger

Sajnos, mióta lecseréltem a palacsinta objektívjeimet, már nem igazán fértem el szeretett Lowepro Terraclime 100 táskámban. Valami nagyobb után kellett néznem. Az angol Amazon áruházban böngészve akadtam erre a típusra, igencsak jutányos áron.

ACME MADE Union Photo Messenger

A képen látható összes cuccom, sőt, még pár további apróság is, könnyedén elfér benne, így a mérete számomra pont ideális. Alacsony ára ellenére nagyon minőségi darabnak látszik, tele ügyes és hasznos részlettel. Nagy kedvencem az objektívsapka tartó zseb, valamint a vállpánt hosszát szabályzó hatalmas csat.

ACME MADE Union Photo Messenger

A táska anyaga elvileg esőálló, az első része valami gumiszerű technikai anyagból készült.

Összességében szép és elegáns, de mégis diszkét, és ami számomra talán a legfontosabb: nem úgy néz ki, mint egy fotós táska. :)

Posted in Táska | 4 Comments

Mit vegyünk?

Egyre másra jelentik be a legújabb fényképezőgépeiket a neves gyártók. D800, 5D mark III, A77, NEX-7, X Pro 1, E-M5, megannyi izgalmas termék kacsingat ránk hívogatón a webáruházak “polcairól”, szinte minden szegmens és rendszer számára. Nehéz ellenállni, és talán nem is kell. Fontos viszont tisztázni magunkban, hogy miért veszünk valami újat, mi vesz rá minket erre a döntésre, és mit várunk tőle.

Eltekintve az elenyésző arányú hivatásos fényképésztől, új gépet, amatőrként, két okból veszünk:

  1. Időnként megkívánunk valami új játékszert, játszani akarunk vele, birtokolni a legújabb technológiát.
  2. Ki akarjuk terjeszteni a lehetőségeink körét az új masina szolgáltatásain, képességein keresztül, ezáltal több és/vagy jobb képeket készíteni.

Egyikkel sincs semmi baj, de fontos tudni, hogy mi a motiváció a döntésünk mögött. Ha ugyanis az első csoportba tartozunk, akkor nem kell sokat töprengeni. Szeretnéd? Belefér? Vedd meg! Pont. :)

Ha viszont a másodikba, akkor érdemes egy kicsit eltöprengeni a dolgon. Biztos, hogy egy új váz, különösen ha abban semmi igazán forradalmi nincsen, jelenti a leggazdaságosabb, legésszerűbb módját a lehetőségeink kiszélesítésének? Biztos, hogy sötét helyszínekre egy jobb jel/zaj arányú szenzorra, és nem, egy fényerősebb objektívre van szükségünk? Biztos, hogy nagyobb felbontásra, és nem a számunkra megfelelőbb látószögre vágyunk? Biztos, hogy kell a panoráma és HDR funkció, és nem inkább egy jó állvány oldaná meg a helyzetet? Biztos, hogy jobb lesz éjszakai utcaképekre a Canon 5D mark III + 24-70/2.8L páros, mint a “régi” Canon 5D mark II + 35/1.4L? Biztos, hogy részletgazdagabb képet kapunk az Olympus E-M5 + 12-50/3.5-6.3 szettel, mint egy Panasonic G1 vázzal és a három gazdaságos fix (14/2.5, 20/1.7, 45/1.8) objektívvel? Biztos, hogy egy új váz kell nekünk? Nem mondjuk egy komolyabb monitor? Vagy inkább egy utazás oda, ahol van is mit fotózni?

Még egyszer leszögezném, hogy semmi baj nincs az első kategóriával. Ha viszont a másodikba tartozol, akkor nem árt egy kicsit alaposabban megvizsgálnod az érveidet! Egy olyan világban, ahol egy 2-3 éves digitális fényképezőgép szinte eladhatatlan, minden gépvázra költött peták duplán fáj.

Azért írom le mindezt, mivel nagyon tetszene az Olympus új OM-D gépe. Csak közben igyekszem magamban tudatosítani (így ez a cikk inkább terápiás célból született), hogy a várható 300-350eFt-os áráért kaphatnék mondjuk egy Panasonic 7-14mm-es nagylátószögű zoomot, vagy egy egyhetes párizsi utat a feleségemmel.

Posted in Fényképezőgép, Objektív, Stb. | 3 Comments

Rendszerek

Időről időre eszembe jut, hogy ki kellene próbálni valami mást is a micro 4/3 helyett. Szeretem, és nekem elég is, de ugyanakkor kíváncsi típus vagyok, így néha felébred bennem a vágy valami új megtapasztalása iránt. Talán nem vagyok ezzel egyedül. :)

Régóta hangoztatom, hogy rendszert objektívek alapján választunk, sosem a fényképezőgépek miatt. Utóbbi, pontosabban egy normális típus hiánya, inkább csak kizáró ok lehet, de a választás alapja sohasem.

A jelenlegi öt objektívem remekül bevált, mindenre, amit én mostanság csinálok, össze tudok belőlük állítani olyan maximum két objektíves csomagot, amivel bárhová bátran elindulhatok. Mivel ez így számomra tökéletes, így természetes, hogy csakis valami igen hasonló felszerelést tudnék elképzelni magamnak, ennél kevesebbért nem váltanék. Hogy egy kicsit átláthatóbb legyen a helyzet, táblázatba rendeztem a lehetőségeimet. Bizonyos esetekben több választásom is lenne, ilyenkor a számomra szimpatikusabb került bele, ami nyilvánvalóan egy teljesen szubjektív választás. Na, nézzük!

A teljes képkockás rendszerek kimaradtak, két okból is. Egyrészt mivel ezekhez minden van, másrészt pedig, mivel nem szeretnék újra ekkora objektíveket cipelni.

A táblázat magáért beszél, és egyben jól tükrözni a DSLR illetve EVIL gyártók látásmódját. Jól látszik, hogy melyik készült/készül teljes rendszernek, illetve melyik szorult háttérbe a nagyobb testvére mellett.

Újra és újra átnézve a táblázatot, egyedül a Pentax tűnik megfontolásra érdemesnek: erős de kicsi vázak, nagyszerű és aprócska objektívek. Pont, amire szükségem van! Arról nem is beszélve, hogy a Pentax volt az első komoly SLR gépem (1998-ban kaptam egy ME-F vázat a Nagyapámtól), majd szintén Pentax volt az első AF gépem (1999-ben vettem egy MZ50 kittet), mielőtt az ezredforduló alkalmából, több mint egy évtizedre, át nem nyergeltem Canon-ra.

A Pentax körül mostanában nagy a csend, az egyetlen új termékük hihetetlenül ronda és korlátozott képességű. Ez egy picit aggaszt. Mint mondtam, nem gép alapján választunk rendszert, de kizáró ok persze lehet. A K5 szuper masina, viszont 2012-re kicsit már megkopott a fénye, nem szívesen váltanék rá. És hát az a maradi optikai kereső a csapkodó tükrével… :)

Na, mindegy! Egyelőre nincs más, nincs jobb, így maradok, de közben fél szemem a Pentax-on tartom. ;)

Posted in Stb. | 12 Comments

A kompakt kamerák végnapjai?

Egyre gyakrabban és egyre több helyről hallani, hogy az okostelefonok felfalják a kompakt kamerák piacát, így ez utóbbiak hamarosan el fognak tűnni. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy ez az állítás csak részben igaz. Elnézve a már most is látható trendeket, az a véleményem, hogy a kompakt kameráknak csak egy jól meghatározható köre fog áldozatául esni az okostelefonok egy fejlettebb fényképezési képességeinek, a piac másik része pedig megmarad, kicsit megváltozik, akár még meg is erősödhet.

Nokia 808 (41MP, Zeiss objektív, multi-aspect szenzor)

 

El fog tűnni

El fog tűnni a szappantartó kategória. Ilyen gépet jellemzően olyan ember használ, aki számára a fényképezés az élmények dokumentálását jelenti, másrészt fontos a kis méret, a hordozhatóság. Ezeket a funkciókat egy jobb okostelefonba épített kamera már ma is ellátja. Úgy gondolom, hogy amint ezek a telefonok megjelennek szinte mindenkinél, a nem technokrata anyukáknál és nagymamáknál is, a szappantartóknak lealkonyul.

A telefongyártók nem csak hogy utolérik képminőségben ezeket a fényképezőgépeket, de szolgáltatásaikban túl is nőnek rajtuk. Mára ugyanis a digitális fénykép a társas érintkezés egyik alapvető formájává vált, vele mutatjuk be hétköznapjaink eseményeit a különféle szociális hálókon. A telefongyártók hamar felismerték ezt, így az újszülött gyermek lekattintása utáni másodpercben már a Facebook profilunkon viríthat a kis vörös feje. :) Miközben a kompakt fényképezőgépek maradi módon csak mint adatrögzítő és tároló eszközök működnek, addig telefonjaink segítségével azonnal megoszthatjuk élményeinket ismerőseinkkel, barátainkkal.

 

Megváltozik

Persze a kis méret, a kis súly, és mindenek előtt a hordozhatóság nem csak az emlékfotósoknak fontos. Sokan, akik hobbiból fényképeznek, és ezt képzőművészetnek tekintik (pl. én is), ráébredtek annak hasznára, ha mindig lehet náluk egy aprócska fényképezőgép, amivel elfogadható minőségben lehet rögzíteni az épp eléjük ugró témát.

Olympus XZ-1

Ennek a csoportnak találták a haladó kompakt gépeket, amelyek sokkal sokoldalúbban használhatóak, valamint a képeiket is “feldolgozás barát” RAW formátumban mentik el, így téve őket alkalmassá művészi célú felhasználásra is.

Nem véletlen, hogy egyre több fényképezőgép gyártó jelenik meg ebben a szegmensben. A Canon, Fuji, Nikon, Olympus, Panasonic, Ricoh, Sigma sorból már talán csak a Sony hiányzik, de biztosan ők is előállnak valami izgalmassal hamarosan.

Úgy vélem, hogy ez a kategória némiképp át fog alakulni a jövőben. Még a jelenleginél is több figyelmet kap majd a képminőség, hiszen ezek a masinák jellemzően másodgépként működnek valami nagyobb mellett, és a képminőségbeli különbsége nem lehet túl nagy a “fő” rendszerhez képest, valamint a kezelhetőség, és a működés sebessége. Talán háttérbe szorul az igazán kis méret (mint mondjuk a Canon S100), és a nagy zoom átfogás. Az üveggömbömben egyre több ilyen gép jelenik meg használható keresővel, legyen az bár optikai, elektronikus, akár csak opcionálisan is. Szintén előtérbe kerül az erős felépítés, hogy a masinákat tok nélkül hordhassuk a zsebünkben, mindennapi táskáinkban.

Azt, amivé ez a kategória válni fog, ma leginlább a Fuji X100 és a Leica X1 képviseli, valamint a még nem kapható Sigma DP gépek és az új Canon G1X is ebbe az irányba mutat. Nyilván lesznek ennél kicsivel egyszerűbbek is, mint mondjuk amilyen ma az Olympus XZ-1, vagy a Panasonic LX-5, de szerintem az ezeknél “erősebb” gépek tőrnek majd előre.

 

Megerősödik

Biztos vagyok benne, hogy a kis méret hasznának elismerése mellett egyre több haladó fotós lesz “képtelen” lemondani a cserélhető objektívek nyújtotta rugalmasságról. A szenzorok képminőségének javulásával, valamint az egyre izgalmasabb objektívkínálatukkal a kis szenzoros, cserélhető objektíves gépek piaca jelentősen meg fog erősödni.

Hood and remote

Panasonic LUMIX DMC-GF1 és Olympus M.Zuiko Digital 9-18/4-5.6 ED objektív

Itt most elsősorban nem a Sony NEX-7-re, a Panasonic GH sorozatra, vagy az új Olympus OM-D kategóriára gondolok, hanem inkább a Nikon 1 rendszerre, a Panasonic GF és GX sorozatra, valamint az Olympus Pen családra. Ezek a gépek, egy-két kisméretű “palacsinta” objektívvel már jelenleg is sok fotóst elcsábítottak, és ez a tendencia, véleményem szerint, jelentősen erősödni fog.

 

Összefoglalva

Nem hiszem tehát, hogy a kompakt gépek iránti igény csökkenne a jövőben, sőt, a javuló technológiáknak köszönhetően egyre többen “merészkednek” majd le ebbe a tartományba. Csupán annyi látható, hogy a gyors fejlődésnek hála, egyre jobban szegmentálódik majd ez a terület is, mivel az eltérő igények apránként megszülik az eltérő, jobban differenciált kínálatot.

Posted in Fényképezőgép | 2 Comments